Programunk


A 2018-2020-as évek nagy változásokat hoztak az Otthon életében. Újrafogalmaztuk magunkat, mélyremenően elemeztük, hogy mit kívánunk megtartani a régiből, és mit kívánunk lerombolni és teljesen újat építeni.  Két dolgot mindenképpen megtartunk, mert mozdíthatatlan falnak bizonyultak.


Hit

Nekünk, itt dolgozóknak olyan mélyen identitásunk alapját képezi az, hogy szükségünk van Istenre, a Jézusban véghezvitt megváltásra, hogy Őrá bíztuk magunkat, Neki adtuk az életünket. Lakóinkat tiszteletben tartjuk szabad döntésükben, senkit nem kényszerítünk a hitre, de mi elhatároztuk, hogy eszerint szervezzük az életünket, a mindennapjainkat, és ez meghatározza az itt folyó munkát, terápiát is. 


Életkori sokszínűség

Szenvedélybeteg nőket 18 éves kortól 60 éves korig fogadunk, és néha még ezt is túllépjük. Azoknak, akik beismerik, hogy szenvedélybetegek, megfogalmazódott a vágy bennük, hogy szeretnének változtatni eddigi életükön, hajlandóak együttműködni is a felépülésük érdekében, illetve nincs rehabilitációt akadályozó állapotuk, akkor örömmel adunk esélyt. Nálunk bevált ez az életkori sokszínűség, mint egy női, felépülésbe, változásba beavató ősi közösségi forma. 


PROGRAMUNK


1. A lakók által született programpontok

Terápiás közösségként fontos számunkra, hogy a mindennapjaink rendje, szabályai, programjai is hordozzák a felépülésükön dolgozó lakóink szükségeit, igényeit, ötleteit. Egyetlen fő szabály van, hogy a rendszernek, amelyet megalkotnak, maradéktalanul a felépülést kell szolgálnia, és ki kell iktatni azokat az elemeket, amelyek a régi életmódot tartják fenn, és nem segítik a változást. A házirend, a napirend, a programok is ezen a szűrőn mentek át, és lassan, de folyamatosan változnak a mai napig is.  2018-ban, a változások kezdetén megkérdeztük akkori lakóinkat, hogy szerintük miben látható a változás, a fejlődés, hogyan lehetne azt mérni, hogy valaki növekszik, érik, illetve, hogy milyen elvárásrendszert építsünk fel ehhez a növekedéshez. Így jött létre a fázisértékelés, ami tartalmazza ezeket a szempontokat. 
Ez kiegészül, összeolvad a Portage-módszerben alkalmazott fázisértékeléssel – egybedolgoztuk a kettőt, és így vált ez sajátunkká. 


FÁZISOK


A fázisok és a terápia menete összhangban van, a fázisok által diktált elvárások meghatározzák a mentori esetvezetést és a csoportok témáit is – természetesen nagyfokú rugalmasság mellett, és a lakók által meghatározott témákkal módosítva.


I. PRÓBAIDŐ 3 hét (0. fázis)

    • Betegségbelátás, motiváció kialakítása, megerősítése 
    • Végleges döntés születik a saját és a csoport részéről is

II. Múltfeldolgozás (1. fázis)

    • „örökségünk”, fájdalmak, traumák

III. Az eddigi működésmódunk feltárása, megértése (1-2. fázis)


IV. Szilárd támpontokat adó – stabil értékrend (2. fázis)

    • viszonyítási alapok kimunkálása
    • konstruktív kommunikáció
    • problémamegoldás, konfliktuskezelés
    • mintaadás (munkatársak, régi lakók modell-szerepe)
    • támogatás, segítés egy új élet születésében, megszilárdulásában a gondolkodásmód és viselkedésváltozás terén

V. Jövőbeli célok, tervek (3. fázis)

      • felelősségvállalás
      • döntésképesség
      • realitás
      • visszailleszkedés
      • visszaesés-megelőzés

VI. Munkavállalás (munkavállaló fázis)

felépülést támogató külső környezet keresése, kiépítése, abban való meggyökerezés, lakhatás rendezése


VISSZAESÉS


Egyéni elbírálás alapján születik döntés a terápia további menetéről.  
A fázisváltások önreflexió és a csoport visszajelzése alapján történnek.


2. Szenvedélybeteg-nők specifikumaira szabott terápia

Hosszú éveken át ösztönösen, most már tudatosan építjük a terápiát szenvedélybeteg nők köré. A speciális női témáinkkal való munkához biztonságos, szeretetteljes, figyelmes teret adunk. 

Csak néhány ilyen fontosabb specifikum: 

    • Szinte az összes lakónk hosszú évtizedek bántalmazását (testi-lelki-szexuális) viseli testén, lelkén egyaránt. 
    • Halmozott traumás lenyomatok gátolják őket.
    • Többségüknél a szerfüggőség mellett szorosan kíséri életüket az étkezési zavar (bulímia, anorexia, kóros túlevés stb.), és a viselkedési függőségek (társfüggőség, vásárlási függőség, képernyő, mobiltelefon függőség, munkafüggőség, szexfüggőség stb.).
    • Társadalmi és családi szerepeikből fakadó problémák – mint nő (elvárásoknak nem megfelelés, értéktelenség-tudat, megbélyegzettség, szégyen), mint társ (férfi-kellék, használati tárgy), mint anya (terhesség, gyerekvállalás, sokszor gyermek családból való kiemelése stb.).

Egyéni kísérésünk és foglalkozásaink is megcélozzák ezeket a területeket. Mindent megteszünk azért, hogy lakóink értékeikben, erőforrásaikban, önismeretükben, én-határaikban megerősített erős, életteli nőkké válhassanak, akik felismerték, hogy létezésük célja nemes, tiszteletre, megbecsülésre méltó ajándék. Ezek által a felismerések által tudnak szembenézni a fájdalmaikkal, nehézségeikkel, pozitív-negatív érzéseikkel.   

 

3. A Portage-modell bevezetése

Portage programelemeket építettünk be a programunkba, és ezt a módszert követve szándékozzuk a rehabilitációs programunkat fejleszteni. A kanadai gyökerű módszer a józan, tevékeny életvitelre készít fel, hatékonyan segíti a társadalmi beilleszkedést. Önsegítő elemeket bőséggel tartalmazó koncepció, amelyben a cél a teljes önállóság, kiteljesedés, önmagáért és a közösségért végzett, értelmes munka. Az erre a pontra való eljutáshoz segítünk a belső erőforrások megerősítésével, értékrendek kialakításával, a realitáshoz való viszony kiépítésével, az önbecsülés megerősítésével és az alkalmazkodás megtanulásával. A személyiség megérlelésével igyekszünk eljuttatni őket arra a pontra, amikor felismerhetik, hogy képesek az életükért felelősséget vállalni, és értelmes, teljes életet tudnak élni. Mindez az életkészségek elsajátítása által fog működni egyre jobban és jobban az őt körülvevő világban – ezt a tanulási folyamatot tesszük lehetővé számukra.