MUNKATÁRSAK

Krivickijné M. Krisztina

intézményvezető

Krivickijné M. Krisztina vagyok. Intézményvezetőként és szakemberként is vallom: senki sincs túl messze ahhoz, hogy hazataláljon. Teológus, mentálhigiénés lelkigondozó és reflektív addiktológiai szakember vagyok, de a legfontosabb „iskolámat” a saját családomban végeztem. Egy alkoholbeteg otthonban felnőve testközelből éltem meg azt a káoszt és tehetetlenséget, amit ez a betegség egy emberre és a környezetére mér.

Munkám egyik fókusza a belső rendezés. Hiszem, hogy a függőség rabságából kivezető út a lelkünk mélyén, az önismeret és a személyes Istenképünk és Istenkapcsolatunk tisztázásánál kezdődik. Bár az intézményvezetés operatív feladatai sok energiát igényelnek, számomra kiemelten fontosak azok a pillanatok, amikor terápiás csoportokon kísérhetem a „lányokat”. Ezeken az alkalmakon a „függőleges” (Isten) és a „vízszintes” (önmagunk) irány találkozásánál dolgozunk. Az önreflexió és az Istenhez való viszonyulás összefüggéseit kutatjuk, segítve a szabadság felé vezető első, sorsfordító lépések megtételét.

Krisztus szavai vezérelnek, miszerint „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Máté 9:13)

Nem csak elvárásokkal, hanem irgalommal és szeretettel fogadom/fogadjuk a hozzánk érkező hölgyeket.

Célom, hogy a nálunk töltött idő alatt megszülethessen a felismerés, és elindulhassanak egy olyan úton, ahol már nem áldozatként, hanem méltóságukban megerősített, a változásra készen álló emberként tekinthetnek önmagukra.

Bandzsál Ágota

Bandzsál Ági vagyok, végzettségem szerint szociális gondozó és ápoló, az intézményben terápiás munkatársként dolgozom. Feladatköröm az általános gondozói tevékenységen és mentoráláson túl a kerti munkák vezetése, valamint érdekes, tanulságos filmek felkutatása, felhasználása az önismeretben és a helyes értékrend kialakításában. Soha nem vágytam szociális, pláne nem egészségügyi területen dolgozni. Pályakezdőként úgy gondoltam, kertész leszek, fát nevelek…. mert azok nem dumálnak, és békésen elbújhatok a jóindulatú növények közé, mindenki hagyjon békén… Aztán jött a fordulat, 22 évesen Jézus felforgatta az életem, és a maga különös módján adott meg mindent, amiről álmodni sem tudtam, felhasználva azon képességeimet, melyekről magam sem tudtam. Teljes szívemből hiszem, amit Jézus önmagáról állított: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…”, és, hogy „Akié a Fiú, azé az Élet, akiben nincs az Isten Fia, nincs benne Élet.” Na! Ez az elhívásom, szívesen megosztom bárkivel, akit érdekel, és hálás vagyok, hogy olyan munkahelyen dolgozhatok, ahol ez nem hátrány, hanem előny. Szabadidőmben előszeretettel vagyok szabad!

Barabás Katalin

Barabás Katalin vagyok ápolói munkakörben, terápiás munkatársként dolgozom az otthonban. Végzettségem szociális munkás, ápoló és egészségügyi operátor. Feladatköröm az adminisztratív munkák, egészségügyi ellátás, óraadás, lelki vezetés és mentorálás. Elhívásomat Istentől kaptam, arra, hogy hitemmel, legjobb tudásommal és személyes élettapasztalatommal segítsem azokat az embereket, akiknek szükségük van erre, és ezt el is fogadják.

Csík Edina

Csík Edina vagyok. Terápiás munkatárs és élelmezés-vezető munkakörben dolgozom itt. Végzettség szerint balettművész vagyok a klasszikus balett területén, táncpedagógus, élelmezésvezető és szakács. Feladatköröm a mozgásterápiás csoportfoglalkozások vezetése és az élelmezés-vezetés. Alkoholista voltam, 2016 óta tiszta vagyok.

Az életem romokban hevert és valami megszakadt bennem, amivel már nem tudtam egyedül megküzdeni, segítségre volt szükségem. 2016 október 25-én kerültem be az Otthonba. A húgom, aki a világon a legjobban ismer, – persze Isten után -, tudta, hogy ez a hely nekem való. Nagyon mélyen voltam. Itt egyenesedtem fel és erősödtem meg napról-napra, és itt éreztem először Isten jelenlétét. Kezembe kaptam Sükös Pál, A keskeny úton című könyvét, ami az áttörést hozta az életembe. A sorokat olvasva egyik pillanatról a másikra elkezdtem zokogni. Folytak a könnyeim, és csak annyit mondogattam: Köszönöm, köszönöm Istenem. Először éreztem, hogy Isten megbocsátott nekem. Telve voltam Isten szeretetével, telve hálával, boldogsággal, békével, megnyugvással. A szívemben tombolt a lelkem. Egy évet töltöttem itt. Isten meggyógyított. Elhívásomnak tekintem, hogy segítsek az otthonban lévő lányoknak, nőknek, nap mint nap élő példát mutatva nekik, hogy meg lehet csinálni.

A templom Isten háza. Ott lakik benn. Az ember néha vendégségbe megy hozzá. Vendégségbe, de mintha hazamenne mégis. Mint a szülői házba. És az Isten olyankor ünneplőbe öltözteti a szívét, és úgy várja a vendéget, mint rég nem látott gyermekét. És az ember akkor megpihen és hálás a nyugalomért. És feltöltődik jósággal, épp annyira, hogy a következő látogatásig kitartson. És akkor az Isten is feltöltődik ugyanannyira. És a világ ismét jobb hely lesz egy darabig. (Bai László)

Dévényi Erika

Dévényi Erika vagyok, szociális és mentálhigiénés szakgondozó, terápiás munkatársként dolgozom az intézményben. Tanulmányaim között szerepel keresztény lelkigondozói végzettség, valamint a keresztény közösségben végzett több éves lelkigondozói gyakorlat, ami alapjául szolgál az otthonban végzett feladataimnak – csoportfoglalkozások vezetésében és a személyes mentorálásban. Ezenkívül a kiadványszerkesztő végzettségem és az újságírás területén szerzett ismereteimet is tudom kamatoztatni kiadványok, szórólapok, meghívók készítésében. A kreatív és szervezői munkákban is szívesen részt veszek.

Amit még nagy értéknek tartok, hogy át tudom itt adni másoknak a személyes gyógyulásomban átélt megtapasztalásokat is. Nekem is szembe kellett néznem korábban egy problémával, aminek neve: kényszerbetegség. Mindent tisztátalannak, koszosnak éreztem. Féltem, összetörtem, majd bezárkóztam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem. Gyógyulni akartam, nem beletörődni és túlélni. Ekkor egy keresztény barátnőm elvitt egy alkalomra, ahol a lelkipásztor arról beszélt, hogy lehetnek az életünkben régi sebek, fájdalmak, amelyek mélyen meggyökereztek bennünk, és olyan keserű gyümölcsöket teremnek, mint amilyenek az én félelmeim is. De azt is elmondta, hogy Istennek van megoldása ezekre: el kell vágni ezeket a gyökereket, és akkor nem terem több rossz gyümölcs. Megértettem, hogy az ismeretlent, amitől félek, nem tudom megváltoztatni, de meg tudok változni én magam azáltal, ha megnyitom Isten előtt az életem és beengedem Őt. Minden fájdalmamat és elutasítottságomat átadtam Istennek, mert megértettem, hogy ezek csak letakart, de nem begyógyult lelki sebek. Ezután szabadultam meg a félelmeimtől is, mert rátaláltam Istenben az igazi szeretetre és biztonságra. Itt most olyan embereket segíthetek a munkám során, akik hasonlóan egy olyan probléma szorításában élnek, amelyet nem tudnak egyedül megoldani. Tudom, milyen átélni a szégyent, a magányt, az elutasítást. Hiszek abban, ha nekem sikerült megtalálnom önmagam és az igazi szabadságot, akkor másoknak is sikerülhet. Ma már sokkal boldogabb feleség, anya és nagymama is vagyok. Szeretem a természetet, a kreatív dolgokat és a jó filmeket.

Kecser Istvánné

Kecser Valéria vagyok, ápoló és terápiás munkatárs. Általános ápoló, asszisztens, szenvedélybeteg-szakgondozó és gyógyfoglalkoztató képesítéseim által töltöm be a feladataimat. Ezek a háztartásvezetés, tudatos életmódra nevelés, kreatív foglalkozások vezetése és énektanítás.

Kovács Beáta

Kovács Beáta vagyok, szociális és mentálhigiénés munkatárs. Végzettségem szerint teológus-szociális munkás és addiktológiai konzultáns. Feladatköreim a terápiás csoportfoglalkozások tartása, gyógyszerrendelés, leltározás, sütési projektfelelős munkakör. Már a főiskolára is isteni elhívásra jelentkeztem, mert bennem volt a segítési szándék. Életem vezérgondolata az 1 János 3,18-ból származik: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” Számomra az elméleti tudás gyakorlati megvalósítás nélkül semmit sem ér, ezért a foglalkozásokon nemcsak az ismeretterjesztés van jelen, hanem annak a személyes életünkre kiterjesztett hatása. A munkában eltöltött évek alatt teljesedett ki, hogy a társfüggőségről, a kognitív téveszmékről és a személyes határokról szóló foglalkozásokban van a helyem. Meggyőződésem, hogy csak egy határokkal rendelkező ember lehet maradéktalanul szabad a gyógyulásában és Krisztusban. Szabadidőmben szívesen olvasok sok-sok könyvet. Kialakulóban van egy új projekt is, rendezvényekre süteményeket sütünk. Mivel ez még nagyon gyerekcipőben jár, így sok szeretettel azon dolgozom, hogy működjön.

Kupai Szilvia

szakmai vezető

Kupai Szilvia vagyok, az intézmény szakmai vezetője, végzettségem szerint okleveles szociális munkás és komplex művészeti terapeuta. A vezetésen túl fázisértékelő, visszajelző csoportok, művészeti terápiás csoportok vezetése tartozik a feladataim közé.

Korai éveimtől mély hatással volt rám – teljes lényemet foglalkoztatva és lefoglalva – egy mély benyomás, ami kérdéssé vált később: hogyan történik a folyamat, hogy valaki végtelenül tökéletlenből, romlottból, selejtből, feleslegesből, használhatatlanból egy transzformáció folyamán értékes, termékeny, működőképes élet, egy csoda lesz. Az életemben ez egy nem halogatható, megválaszolandó kérdéssé vált, újra és újra, a mai napig is. Kezdetben azt kerestem, én, mint a függő apám legmélyebb megvetése, és én, mint a függő anyám legmélyebb szégyene, mit kezdhetek magammal. Azt választottam – a legkevésbé sem tudatosan -, hogy úgy teszek, mintha nem léteznék, láthatatlan leszek, rejtőzködök. Ez egy idő után nem sikerült, ezért elhatároztam, és úgy döntöttem, most már tudatosan, hogy akkor mostantól nem érzek semmit. Ez többé-kevésbé sikerült. Közben én is függő lettem. Zsenge kamaszkorom idején világossá vált számomra, hogy Isten létezik, és az, hogy kapcsolatba lehet kerülni vele. Éreztem és értettem, hogy szeret, hogy elfogad. Rájöttem, hogy kéri az életemet. Igent mondtam, megtértem. Ezzel együtt megértettem, hogy Istennek a legmélyebben köze van ahhoz, amit keresek, Ő az, „aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”, újjászül, újjáteremt. Hogy van kegyelem. Ezzel kezdetét vette egy életen át tartó kaland, vele együtt a keresés, hogy én kivé/mivé válhatok benne, és hogy mivé nem. A folyamat tart. Istennel és önmagammal való, sokéves beszélgetéssorozat után, illetve ihletet adó emberek segítségével kristályosodott ki bennem a segítővé válás szándéka, illetve a szenvedélybetegek konkretizáció. Ennek csúcspontja az volt, amikor főiskolai éveim alatt kezembe került David Wilkerson Kés és kereszt című írása. Innentől tudta minden sejtem, porcikám, hogy ezt akarom. Egyidejűleg mély szomorúság fogott el, mert lehetőséget nem láttam erre. De a „véletlenül” kezembe került Wilkerson könyv után pár évvel „véletlenül” kezembe került egy álláshirdetés, és „véletlenül” pont enyém lett az állás, azon a helyen, amely Wilkerson ihletésére alakult meg, és várja a segítséget kérő szenvedélybeteg nőket immáron 1985 óta. A történetemhez hozzátartozik egy hosszú folyamat, egy felépüléstörténet, aminek még közel sincs vége – amíg a gravitáció hat rám, nem is lesz. Magasságok és mélységek, amelyeknek része az önismeret, az önkifejezés, mindemellett pedig a végtelen hit abban, hogy Isten a nagy helyreállító művész.

Nagy Barna Gizella

Nagy Barna Gizella vagyok, végzettségem szerint agrármérnök – ökonómia gazdasági szakirány. Az intézményben gazdasági munkatársként dolgozom, feladatom pénzügyekkel kapcsolatos teendők ellátása. Olyan nők segítése az elhívásom, akiket a társadalom, a világi szemlélet kitaszítottnak, értéktelennek, elutasítottnak tart és értékel. Magam is több alkalommal megtapasztaltam ezt az elutasítottságot. A talpraállásban nem a világ sietett a segítségemre, hanem Jézus, akit az életem legmélyebb pontján ismertem meg. Egyedül voltam, elutasítottan és magányosan, szinte egyetlen ember sem nyújtotta felém a kezét. Ekkor kopogtatott a szívem ajtaján Jézus, és én beengedtem Őt. Az életem megváltozott. Engedtem, hogy megmutassa a szeretetét, gondoskodását, és engedtem, hogy felépítsen. Megértettem, hogy nem attól vagyok értékes, hogy mit csinálok, hogy van-e munkám, és mi a végzettségem, hanem attól, hogy Isten csodálatosan megalkotott teremtménye vagyok. Jézus értem is meghalt a kereszten, az én bűneimet is elhordozta. A János evangéliumában (10:10) azt mondja, hogy Ő azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk, Lukács evangéliumában (14) pedig az áll, hogy hirdessük a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a szemük megnyílását. Segíteni szeretnék a bajbanlévőknek, mert hiszem, hogy Jézussal van új élet és szabadulás bármilyen fogságból és mélységből. Egyedülálló anyaként neveltem fel lányomat, aki diplomát szerzett, férjhez ment. Szeretek kirándulni, utazni.

Pozsonyi Annamária

Pozsonyi Annamária vagyok. Szociális gondozó, ápoló és rehabilitációs konzulens végzettséggel rendelkezem. A munkaköröm a visszaesés megelőző csoport vezetése, koordinálása, adminisztrációs munkák végzése. Alkohol függőségemből gyógyultam az intézményben, már 2018-óta vagyok tiszta. Úgy érzem kaptam egy második lehetőséget az életemben az Úr kegyelméből. Tapasztalati munkatársként szeretném segíteni sorstársaimat abban, hogy a gyógyulás lehetséges és van kiút.

Rácz Dorottya

Rácz Dorottya vagyok, okleveles pszichológus. A terápián személyes beszélgetésekkel kísérem végig a lányokat, illetve önismereti csoportokat is tartok. Tudom milyen, amikor életünk legkilátástalanabb helyzeteiben a magányosság hazug érzése kerít minket hatalmába. Azonban mindig dönthetünk úgy, hogy nem adjuk meg magunkat ennek a hazugságnak, hanem segítséget kérünk, és nem próbálunk tovább egyedül küzdeni. Hiszem, hogy az egymással való kapcsolódásban nemcsak sérülni, hanem gyógyulni és fejlődni is tudunk. És hiszem azt is, hogy ha Istennel kapcsolódunk, akkor bármilyen magányosnak is érezzük magunkat, soha többé nem leszünk egyedül.

Végh Anikó

Végh Anikó vagyok, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakemberként végeztem a SOTE-n, pszichodráma asszisztensként a Magyar Pszichodráma Egyesület képzésén, alapvégzettségem szerint diplomás ápoló vagyok. Kifejezetten kedvesek számomra a szervezési, tervezési feladatok és szívesen segítem a kapcsolódást más intézményekhez, remek kollégákon keresztül. 2013 óta dolgozom az intézményben, fő feladatom a vezetői feladatok támogatása, az utógondozás összehangolása és fejlesztése, támogatott lakhatás lehetőségeinek kialakítása. Tékozló lányként hiszem és élem Isten megváltó kegyelmét. Tapasztalom, hogy a legsötétebb időszakokon is átvezet. Amikor semmi kapaszkodó nem marad és minden reménytelennek tűnik, ő azokban a helyzetekben is jelen van és alig várja, hogy egy tisztább jövő felé vezethessen. Minden tudásommal és tapasztalásommal szeretném átadni ezt a reménységet azoknak, akik szeretnék ezt meghallani és át is élni.