A 2018-2020-as évek nagy változásokat hoztak az Otthon életében. Újra fogalmaztuk magunkat, mélyremenően elemeztük, hogy mit kívánunk megtartani a régiből, és mit kívánunk lerombolni és teljesen újat építeni.

Két dolgot mindenképpen megtartunk, mert mozdíthatatlan falnak bizonyultak.

Az egyik a hitünk. Nekünk, itt dolgozóknak olyan mélyen identitásunk alapját képezi az, hogy szükségünk van Istenre, a Jézusban véghezvitt megváltásra, hogy Őrá bíztuk magunkat, Neki adtuk az életünket. Lakóinkat tiszteletben tartjuk szabad döntésükben, senkit nem kényszerítünk a hitre, de mi elhatároztuk, hogy eszerint szervezzük az életünket, a mindennapjainkat, és ez meghatározza az itt folyó munkát, terápiát is.

A másik az életkori sokszínűség. Szenvedélybeteg nőket 18 éves kortól 60 éves korig fogadunk, és néha még ezt is túllépjük. Azoknak, akik beismerik, hogy szenvedélybetegek, megfogalmazódott a vágy bennük, hogy szeretnének változtatni eddigi életükön, hajlandóak együttműködni is a felépülésük érdekében, illetve nincs rehabilitációt akadályozó állapotuk, akkor örömmel adunk esélyt. Nálunk bevált ez az életkori sokszínűség, mint egy női, felépülésbe, változásba beavató ősi közösségi forma.