Végzettség szerint balett művész a klasszikus balett területén, táncpedagógus, élelmezésvezető és szakács.

Feladatköröm a mozgásterápiás csoportfoglalkozások vezetése, és élelmezés-vezetés.

Alkoholista vagyok, négy éve tiszta.

Az életem romokban hevert. Valami megszakadt bennem, amivel már nem tudtam egyedül megküzdeni. Segítségre volt szükségem. 2016 október 25-én kerültem be az Otthonba.

A húgom, aki a világon a legjobban ismer, – persze Isten után -, tudta, hogy ez a hely nekem való. Nagyon mélyen voltam. Itt egyenesedtem fel és erősödtem meg napról-napra. Itt éreztem először Isten jelenlétét.

Kezembe kaptam Sükös Pál, A keskeny úton című könyvét, ami az áttörést hozta az életembe.

A sorokat olvasva egyik pillanatról a másikra elkezdtem zokogni. Folytak a könnyeim, és csak annyit mondogattam: Köszönöm, köszönöm Istenem. Először éreztem, hogy Isten megbocsátott nekem. Telve voltam Isten szeretetével, telve hálával, boldogsággal, békével, megnyugvással. A szívemben tombolt a lelkem.

Egy évet töltöttem itt. Isten meggyógyított.

Elhívásomnak tekintem, hogy segítsek azoknak a lányoknak, nőknek, nap mint nap élő példát mutatva nekik, hogy meg lehet csinálni.

A templom Isten háza. Ott lakik benn. Az ember néha vendégségbe megy hozzá. Vendégségbe, de mintha hazamenne mégis. Mint a szülői házba. És az Isten olyankor ünneplőbe öltözteti a szívét, és úgy várja a vendéget, mint rég nem látott gyermekét. És az ember akkor megpihen és hálás a nyugalomért. És feltöltődik jósággal, épp annyira, hogy a következő látogatásig kitartson. És akkor az Isten is feltöltődik ugyanannyira. És a világ ismét jobb hely lesz egy darabig.